Gajdzsinok a beltengeren
Hiszed vagy sem, nem én vagyok az egyetlen külföldi, aki egy szigeten él a Szeto beltengeren. Bemutatom néhány őrült gajdzsin-társam, akik szintén sziget-stílusban nyomják. Képzelheted, hogy egyikük sem átlagos ember.
A Beltenger Gajdzsinjának hívom őket. Ráadásul büszkén használom a gajdzsin elnevezést. Talán már tudod, hogy a külföldieket hívják gajdzsinnak, ami szó szerint kívülállót jelent. Némelyik idegen sértésnek veszi, én nem. Az az igazság, hogy nem is lehetne találóbb kifejezést használni ránk. Mert mi tényleg kívül állunk, imádjuk a kintlevést!
Senki sem testesíti meg jobban a koncepciót, mint a szeto beltenger szigetein élő gajdzsinok. Imádják a külvilágot, szeretit a természetet és kifejezetten ezt az életvitelt keresik. Van azonban valami különös ezekben a szigeti gajdzsinokban. Egy külön fajt képviselnek, amit én CSM gajdzsinnak, vagyis csináld-magad-gajdzsinnak hívok.
Egy nap feltehetően megalapítják a CSM Gajdzsin Társaságot és könyvet adnak ki CSM Japán: Hogyan építsd fel a saját mennyországod a káosz közepén címmel.
Az első CSM gajdzsin, akit be szeretnék mutatni Kurt Van Volkenburgh, egy amerikai, aki a Kagava megyei Usisima szigeten él úgy húsz éve. Többek közt fakenukat készít és szerződéses munkákat teljesít. Kurt maga építette fel házát, partnerével, Keikóval együtt saját kis paradicsomot alkottak egy rakás romantikus virággal és szépen nyírt sövénnyel. Kurt egyike azoknak a gajdzsinoknak, akik teljesen önellátóak. Megtermeszti magának a zöldséget, saját maga fogja a halat és egy 14 lakosú szigeten él. Mivel a szigeten mindenhova el lehet sétálni pár perc alatt, Kurt nem autót, hanem hajót tart.
Colin Ferrel egy Kitagi szigeten (Okajama megye) élő kanadai, aki tavaly költözött egy nagyjából ezer lakosú földdarabra és beindította CSM gajdzsin bizniszét. Hajókat vásárol, kipofozza, aztán eladja őket. Amikor felfedezte, hogy van a szigeten egy elhagyatott heliport, azonnal odaköltözött. Értesz? A fickó egy helikopter-leszállópályán lakik!
A heliport egy hegycsúcson található, és szinte csak helikopterrel lehet megközelíteni. Colin egy négykerék-meghajtású járművel vitt fel. Egyszer csak letértünk a rendes útról és egy sáros útra hajtottunk, ami nyílegyenesen vezetett felfelé. Az első néhány méter után már éreztem azt a bizonytalan várakozást, amit a hullámvasút tetején szoktam, mielőtt a legmagasabb pontról hirtelen visszazuhanunk a mélybe. Az úton tisztán látszottak a vízmosás nyomai, mivel az esős évszakban az egész átváltozik vízeséssé. Ettől persze nem válik járhatatlanná: ha Colin el akarja hagyni a lakhelyét, csak beleül a kajakjába és lecsorog a hegyről.
A holland Michel Habets egy házi készítésű szélmalomban lakik. A helipadról, amely jobbára csupa ablakból áll, Colin mindenre rálát a tájfunok mintázatától az istenekig, akik a villámlást rendezik. Amikor megkérdeztem, milyenek itt a körülmények egy forgószél idején, egyszerűen „rettenetesnek” írta le.
Habár beszélgetés közben szinte normálisnak tűnik, biztosíthatlak, hogy a Sodosima szigeten élő holland Michel Habets minden, csak nem az. Normális ember nem lakik szélmalomban. Ez a CSM gajdzsin holland szélmalom-változata, amit teljesen egyedül épített. A földszinten még egy kávézót is nyitott, ahol társával, Mióval holland palacsintát árul. A kávézó neve Cupid and Cotton. (Szerintem japánnak kell lenned, hogy megértsd…) Nem meglepő módon „Palacsinta kempingezést” is kínálnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szélmalom padlóján alhatsz. Habár Sodosima a beltenger második legnagyobb szigete 35 ezer lakossal, Michel elmondása szerint igazi sziget-hangulat található itt, mivel nincs híd, ami összekötné Japán többi részével. Sodosima lenyűgöző panorámát kínál minden irányban, beleértve Michel szélmalmát.
Szóval ha boldogtalannak érzed magad Japánban, lehet, hogy ki kellene mozdulnod, hogy megtaláld a saját szigeted és igazi CSM gajdzsinná válj.
Amy Chavez